Lipica Open élménybeszámoló 2


A lipicai versenyről Tóth Martin tollából olvashattok egy élménybeszámolót:

2016. március 12-16-ig öt napot Szlovéniában töltöttünk. Délelőtt versenyeztünk, délután izgalmas és szép helyekre mentünk kirándulni. Első napon (márc. 12) 11 órakor volt nulla, viszont legtöbben a Tipóból későn indultak. A legtöbb embernek jól sikerült a verseny. Utána visszamentünk a szállásra és megebédeltünk utána én, Erik, Nelli, Blanka, Adrián és Barbara elmentünk geocachingelni először Štanjelbe, a Ferrari kertbe, aztán be a városba.

Ferrari kertben

Ferrari kertben

Utána pedig fáradtan hazamentünk vacsorázni a szállásra.

Másnap 10 órakor volt nulla ugyanúgy, mint a három azt követő napon. A térkép akkora volt, hogy a kisebb kategóriáknak a 75%-a nem is kellett. Néhány embernek ma is jól ment, én az utolsó pontra kevertem el. Ebédelni a verseny melletti faluban lévő étteremben akartunk, ami előtt nagyon szép és gyors autók álltak, de sajnos teltház volt, ezért visszamentünk a szállásra és ott ebédeltünk.

Szép kocsik

Szép kocsik

Ebéd után (ugyanazzal a csoporttal, mint előző nap) elindultunk egy Goce nevű zsákfaluba. Ott is körbenéztünk és csináltunk sok képet. Nagyon furcsa volt, mert alig láttunk embert az egész faluban. Néhány háznak nem volt ablaka, tárva nyitva volt az ajtaja vagy már csak néhány fala emlékeztetett arra, hogy régen itt egy ház is volt. Ezután elindultunk egy Grad Rihembrek nevű várba. Mivel a főbejárat nem volt nyitva, a várfalon kerestünk egy helyet, ahol be tudunk mászni. Találtunk is egy helyet, ahol a várfalnak volt támasztva egy palló és a falban lyukak voltak, amibe lehetett kapaszkodni. Olyan volt, mint a játszótéren a falmászó fal és szerencsére biztonsági őr se volt, aki tájékoztatott volna arról, hogy ez itt egy vár, nem pedig játszótér. Egyesével kezdtünk el bemászni és végül mindenki bejutott.

Bemászunk a várba

Bemászunk a várba

Miután meghódítottuk a várat, felfedező útra indultunk, hogy megnézzük az új lakásunkat. Felmentünk a toronyba, amin volt egy kisebb torony, de oda már nem vezetett fel lépcső, csak lelógott róla egy kötél, amit nem tudjuk ki rakott fel. Adrián felmászott a kötélen, de azt mondta, hogy csak egy villámhárító van fent. Csináltunk néhány fotót és lementünk a várba, hogy ott is körbenézzünk. Megtaláltuk a tánctermet és még sok más termet. De inkább úgy döntöttünk, hogy mégse költözünk be, mert ahogy nyikorogtak az ajtók és süvített a szél, azt gondoltuk, hogy itt éjszaka még szellemjárás is előfordulhat. Mielőtt ezt ellenőrizhettük volna elhagytuk a várat, visszamentünk az apukákért és elmentünk Komenbe tesztelni egy új éttermet. Nagyon kellemes meglepetés volt, hogy a Szlovén éttermekben milyen gyorsan kiszolgálják az embert. Miután megettük a vacsorát a – nagyon fáradt  -társaság hazament és gyorsan bebújt az ágyba.

Másnap frissen indultunk a versenyre. Szerintem (nekem legalábbis) az öt nap közül ez volt a legrövidebb. Ma két rajt volt, az egyik 1,5km-re, a másik 2km-re a központtól. Nekem nagyon jól ment, ezért meg is nyertem. Abban az étteremben ebédeltünk, ahol előző nap a szép kocsik álltak. Ebéd után elmentünk felfedezni egy olyan cseppkőbarlangot, ami egy mező szélén volt és nem volt kiépítve. Nagyon érdekes volt, de nehezen lehetett közlekedni a csúszós köveken. Az egyik részen olyan volt, mintha agyagból lenne a talaj.

Barlangász csapat

Barlangász csapat

lepcso obol Ezután az érdekes barlang után Olaszország felé vettük az irányt egyenesen a tengerpartra, Porto Piccoloba. Nagyon szép volt ez a nemrég épült falu, csak néhány lépcső alakú ház nem tetszett. Észrevettük, hogy egy táblára fel volt akasztva egy napszemüveg, ami nekem pont jó volt. Sétáltunk egy nagyot és persze itt is csináltunk sok képet.                      

Miután hazamentünk a szállásra megvacsoráztunk, lefürödtünk, és bebújtunk az ágyba, hogy másnap frissen induljunk a versenyre. Frissen is indultunk el.

A verseny jó volt, én csak az első pontra kevertem, mert valahogy letértem az útról. Most egy pizzázóba mentünk ebédelni, aminek Cavallino volt a neve. A többiek, akik már tavaly is voltak a Lipica Openen, azt mondták, hogy ők már voltak itt és nagyon jó. Tényleg finom pizzákat adtak. Ezen a napon kivételesen nem mentünk sehova délután, hanem Adrián és Erik tanult, az apukák aludtak, én, Barbara, Blanka, és Nelli pedig filmet néztünk. Ez a délután nem volt olyan izgalmas, de már úgyis ránk fért a pihenés. Este megvacsoráztunk és már aludtunk is.

És már el is érkezett az 5. nap, az utolsó nap a versenyből. Sok szikla és kőfal volt a terepen, ami engem nagyon összezavart. Az is megzavart, hogy nagyon nehezen lehetett észrevenni a pici ösvényeket. Én jó sok pontra kevertem emiatt és ezért nem lehettem összetettben második. De azért így is örültem, mert életemben először lettem dobogós és rögtön egy nemzetközi versenyen. Megvártuk az eredményhirdetést, mert Hajdu Martin (F45 1.), Hajdu Nelli (N16 3.) és én (F10 3.) is dobogóra állhattunk. Miután vége lett az eredményhirdetésnek már ott se voltunk. Nekem nagyon tetszett ez a verseny.

Hajdu Nelli N16 3.

Hajdu Nelli N16 3.

Hajdu Martin F45 1.

Hajdu Martin F45 1.

                                                                                  

 

 

 

 

 

 

 


Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

2 Gondolat “Lipica Open élménybeszámoló

  • Horváth Magda

    Adrián, – jó kis  élménybeszámolót írtál, szép élmény lehetett. Pont ezt hiányoltuk annak idején, hogy csak a versennyel voltunk elfoglalva, pedig a "mellékes"  a látnivalók legalább olyan fontosak lehetnek.

    Gratulálunk azért az eredményekhez is mindenkinek:)

    Magdi

     

  • sütinéni

    Köszi, ez nekem is nagyon tetszett! Adriántól is értékeltem volna, de az öccsétől egyenesen lenyűgőző ;)! Most már várom a további beszámolóit, hozzászólásait!